Az a baj, hogy annyi minden lehetne irni erről a szezonról, hogy azt se tudom hol kezdjem. Annak ellenére, hogy a csapat rendesen megdolgoztatta az érzelmi skálánkat, ez egy zseniális szezon volt, amióta én szeretem a csapatot egyértelmüen a legjobb. Centennial season, új mez, és a rengeteg fiatal...de még milyen fiatal. Baromira tetszett már az elején, hogy a menedzsment egyáltalán nem félt attól, hogy túl sok újonc lesz a csapatban, és kapásból küldtük lefele az olyan veteránokat magas fizetéssel, mint Michalek, Laich, Greening, ráadásul a Marlies-ban is a fiatalokat preferáltuk, igy az ő fejlődésüket sem akadályozták ezek a felesleges szerződések.

Ehhez persze azért kellett az is, hogy ugyan Babcock most az évértékelőben azt mondta pl., hogy a felkészülésnél azt se tudta még, hogy Marner bekerül-e a csapatba, igazából szerintem nála ez már a legelső pre-season meccsén eldőlt, amikor úgy játszadozott a Sens pre csapatával, mintha 3 ligányi különbség lenne köztük. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ezek a srácok egytől-egyig úgy bekezdtek, hogy okot sem adtak arra, hogy leküldjük őket. A nagy hármasból Matty és Nylander helye természetesen adott volt, Marner volt a kérdőjel, de mondom kb az első pre meccs első shiftjéig. Hyman és Brown Babcock eltitkolt gyerekei, úgy imádja őket, teljesen jogosan. Az már más kérdés, hogy Hyman-t pl hogyan használja, de erről majd később.

Leginkább a szezon első felében aztán pontosan azt láthattuk, ami egy tehetséges, de baromira rutintalan csapattól azért egyáltalán nem meglepő. Elképesztő milyen meccseket adtunk le, volt itt minden, szoptunk ki 4:0-s vezetésről, 2-3 gólos különbségekről. Volt hogy zsinórban három meccsen adtunk le két gólos előnyt a harmadik harmadban, szóval ezek kurvára frusztráló dolgok voltak akkor, de lehetett sejteni, hogy ez idővel javulni fog. Azt mondjuk még most se sikerült megemészteni teljesen, hogy az OT-ben hogyan szophattunk ennyit, és Babcock miért preferálta még ott is Komarovot, Hymant, meg az ehhez hasonlókat. Ez később remélem változni fog, mert ha ezt egy leheletnyivel is profibban oldjuk meg, akkor év végén nincs semmi izgalom, és bőven hazai jégen kezdünk a Sens ellen. Később aztán ezeket a vezetéseket már sikerült megtartogatni, és egészen jól kezeltük ezeket a szitukat, és igazából innentől kezdve indultunk meg felfelé. Valahol ez szerintem a Centennial Classic körül volt, amikor azt láttuk, hogy szezon fele van, de még mindig lőtávolban vagyunk, és elhitték a srácok, hogy tudunk mi bárki ellen jól játszani ha összeszedettek vagyunk.

Kellett ehhez azért az is bőven, hogy a góllövéssel semmi probléma nem volt egész évben, a baj inkább az egységes védekezéssel és a sok hibával volt. Andersen a szezont brutál szarul kezdte, de nagyon szépen kikecmergett belőle, és baromi stabil #1 goalie lett belőle, nélküle nincs PO az biztos. Most jut eszembe mennyit szarakodtunk még a backup poszttal, volt itt szezon közben vagy 3-4 kapus, de McBackuppal nagyot húztunk, nagyon stabil teljesitményt nyújtott. Remélem, hogy sikerül is majd megtartani.

Mi van még...nemtom. Ja igen, a hajránk. Igazából igy utólag visszagondolva az egészre, ennek igy kellett lennie, és ebből a forgatókönyvből tanulhattunk a legtöbbet, mint csapat. A szezon végi hajrá, és az, hogy az Isles, Tampa gyakorlatilag nem tudott bukni a végén, egy olyan nyomás alá helyezte a srácokat, amit szintén meg kell tapasztalni és át kell élni ahhoz, hogy fejlődjenek és igazán jók legyenek. Meg kell tanulni ilyen nyomás alatt is játszani, és bevinni a csapatot. Ezt mi hálisennek megtettük, és utólag sokkal de sokkal jobb igy, mintha csak üldögéltünk volna a végén a 10-12 pontos előnyünkön. Valami 15-2-1-et toltunk az utolsó négy meccs előtt, és nagyon jó csapatokat vertünk meg ezalatt. Kadri is azt nyilatkozta a szezon legvégén, hogy erre a szakaszra a legbüszkébb, és gyakorlatilag az utolsó 2 hónap nekünk már rájátszás volt, és úgy is játszottunk. Persze ehhez kellett egy bizonyos Auston Matthews is, és akkor itt térnék ki innentől az egyéni teljesitményekre.

Kezdjük akkor a nagy hármassal. Matthews: Hát...nemtom, elképesztő. Merek használni olyan nagy szavakat, hogy a srác simán van olyan jó, illetve van akkora hatása a játékra, mint McDavid-nek, csak egészen máshogyan. Az ahogyan ő át tudja venni a játék irányitását egy-két cserével az félelmetes, és ez az ő esetében mindhárom zónára igaz. Nagyon kifinomult, érett volt a játéka már az elején, de ahogy mentünk bele a szezonba, úgy a védekezés terén is egyre magabiztosabb és jobb lett. Amit pedig ő a kapu előterében csinál, azt jelenleg nagyon kevesen tudják. Egy-két lépéssel veri meg a védőket, és csinál meg olyan apró finom mozdulatokat, amivel nagyon nehéz mit kezdeni, brutális érzéke van a garbage gólokhoz, ami miatt viszont nagyon veszélyes, hogy ettől függetlenül bárhonnan képes gólt lőni, tehát nem egy-két sémára épül a játéka. Az a zseni, aki minden szitut meg tud oldani. Újoncok terén 3. volt korongszerzésekben, ligaszinten azt hiszem ilyen Top 10 körül. Nem ütközik, egyszerüen kihasználja a hatalmas testét és pozicióban veri meg az ellenfelet a palánknál, a koronglopásai pedig baromi gyorsak. Ami pedig a legjobb ebben a srácban és ebben a nagyon ritka stilusban amit képvisel, hogy ez egy az egyben playoff hokira van kitalálva. Alapszakasz rekordjait már soroltuk itt számtalanszor, de azért mégis: 40 gól rookie centerként, rookie sortársakkal. Tizenévesen, centerként a következő emberek lőttek 40 vagy annál több gólt: Gretzky, Lemieux, Lindros, Hawerhuck.
A játékán pontosan akkor emelt még egy szintet, amikor arra a legnagyobb szükségünk volt, a szezon hajrájában, ahol az utolsó 15 meccsen kb 10 gólt lőtt. A playoffban pedig pontosan ott folytatta, ahol regularban abbahagyta. 6 meccsen 4 gól és 5 pont. Szóval lehetne még róla oldalakat irni, az off-ice Matthews-ra pedig még ki sem tértem, de korábban már volt róla szó bőven. Franhise #1 center, aki ha igy tudja folytatni a fejlődését, akkor generational kategóriába kerülhet nagyon könnyen, és ott lesz McDavid nyakában egész karrierje alatt. Az én véleményem az, hogy mint komplett játékos és hatása a játékra van olyan szinten, mint McDavid.

Nylander: Csak elérte ő is a 60 pontot, sokak szerint egyébként a legjobb rookienk volt a szezon végefelé. Van benne valami, mert az utolsó 25 meccset pont/meccsel hozta le, és elég komoly szerepe volt abban, hogy Matthews is ekkorát hajrázott. Babcock hozzá viszonyul a legkeményebben, de ennek csak egy oka van: Pontosan tudja, hogy a határ nála is az egekben van, és addig nem nyugszik, amig ki nem hozza belőle. Az a fajta játékos is, akit néha-néha seggbe is kell rúgni, látott nem egyszer 4. soros cseréket a szezon során, szerencsére azonban a szezon második felére már nagyon komolyan összekapta magát, és tényleg kezdi ő is realizálni, hogy bármire képes ha mindig keményen küzd. Olyannyira, hogy a szezon elejéhez képest a védekezése ég és föld...rá se lehet ismerni. A korongbirtoklása liga szinten is baromira kiemelkedő, elég komolyan tudja kontrollálni a játékot és korongokat szerezni a támadó harmadban. Ez a fajta stilus pedig a PO-ban is eredményes volt, szóval az ő esetében sem kell attól tartani, hogy csak alapszakasz ember lesz. Meglepő volt, hogy Babcock azt nyilatkozta év végén, hogy nem fog centert játszani jövőre. Bár nekem az az érzésem, hogy ha biztosan tudná, hogy center lesz, akkor sem árulta volna el. Mindenesetre bármikor tudunk belőle centert csinálni, nem kell sietnünk sehova, zseniális lesz ő is, főleg, ha tényleg ráragad az a fajta hozzáállás, ami az összes újoncunkat jellemzi.

Marner: Nekem még mindig ő a kedvencem. Az a szenvedély amit mutat a hoki iránt lenyügöző, élmény nézni a srácot, imádom. Érdekes volt, hogy sokan kikezdték a szezon végefelé és a PO-ban, hogy lelassult. Namost, eddig azt lehetett hallani, hogy torokgyulladása volt, de Babcock szezon végén megerősitette, hogy Marner mono-val játszotta le a szezon végét + a PO-t!!! És igy játszotta azt, amit....baszki sokan az ágyból se tudnak felkelni, elképesztő, és megy a vb-re, amit nem igazán értek, maximum az a hoki iránti szeretete húzhatja, amit már emlitettem, mert azért ő is egy nagyon komoly szezonon van túl, főleg úgy, hogy éppen meggyógyult. (ha nem lenne már 100-as, hockey canada tuti nem engedné)
Szóval az ő hozzáállásával sosem lesz probléma. Csupasziv gyerek akit óriási tehetséggel áldottak meg, ez a kombó pedig nagyon messze repitheti. Erősödnie kell ez teljesen nyilvánvaló, de ez úgyis jönni fog majd neki az évek múlásával.

A munkások: Hyman és Brown. Szive-lelke a csapatnak ez a két downtown gyerek. Baromira remélem, hogy Hyman már csak a tapasztalatszerzés útján is javulni fog támadásban, és idővel megtanulja értékesiteni a helyzeteket. Az amit csinál 5 on 5 Matthews mellett alapvetően baromira hasznos, mert rengeteg korongot szerez és jól tartja meg azt, de ha kreativitásról vagy befejezésről van szó, tragédia. PK-ban azonban iszonyat jó, és tényleg le a kalappal, rengeteget melózik. Brown nagyon hasonló, annyi a különbség, hogy neki keze is van. Végre egy srác, akit hátul húzunk, és meghatározó játékosa lehet a csapatnak. 20 gólt lőtt ő is rookie-ként, úgy hogy a PK alapja és az egyik legjobb védekező támadónk. Na nála éreztem az PO-ban, hogy esett a játéka, már ami a támadást illeti, és ő kicsit meg volt szeppenve, de ez benne van. Értékes nagyon ez a két srác is, remélhetőleg tovább fognak szépen fejlődni, és az ő szerződésüket minél alacsonyabban tudjuk majd tartani, mert idővel a nagy hármas mellett az ilyen tipusu srácok fogják meghatározni, meddig menetelünk a PO-ban, és hányszor...

Védelem: Fú basszameg mennyit irtam már és még mindig mennyit kéne. Szóval Rielly és Gardiner óriásit emelt a játékán PO-ban, és ez nagyon nagyon jó hir a jövőre nézve. Gardiner játéka különösen megnyugtató igy, mert tőle az agyam eldobom alapszakaszban. Félelmetes mekkora hülyeségéket tud csinálni, ugyanakkor meccseket tud nyerni nekünk, mert ha ő jól megy, akkor nagyon komoly tud lenni. Márpedig PO-ban jól ment, hátul is nagyon stabil volt, és szépen nyomta a transition game-et, ami neki a nagy erőssége. Rielly pedig #1D volt PO-ban, aminek baromira örülhetünk. Mindezt úgy, hogy RD-t játszott Hunwick mellett. Én még mindig bizom benne, hogy benne megvan egy Keith-féle fejlődési procedúra, és ez a mostani PO-ban szépen megmutatkozott. Rengeteget jelentene az egész rebuild-nek, ha belőle egy közel Keith szintü védő válna, és erre van esély, még mindig csak 23.
Meg kell emlitetnünk a Hunwick és Polak párost, akiket szezon közben rengeteget szidtunk, de a hajrá alatt és a PO-ban (amig Polak meg nem sérült), nagyon hasznosak voltak és egy szép, kevés hibával játszó párost alkottak. Főleg PK-ban voltak nagyon hasznosak. Hunwick a PO-ban stabil volt Rielly mellett, pedig rengeteget kellett játszania, Polak sérülése pedig szerintem az egyik fordulópontja volt a párharcnak, mert ő gyönyörüen iktatta ki Ovechkint és nagyon sokat jelentett az ő fizikalitása, amiből komoly hiány van a mi védelmünkben.
Zaitsev szerintem az alapszakaszban az egyik legjobb védőnk volt, nagyot húztunk az ő leigazolásával. Simán Top 4 RD, nagy kár volt, hogy őt elintézte Foligno az utolsó meccsen, mert ugyan visszajött a 3. meccsre, de gyakorlatilag köze nem volt önmagához. Látszott, hogy nem 100-as az agyrázkódás után, és ezt plusz a PO emelkedett játékát már nem birta el, mi pedig azt, hogy nem az alapszakaszbeli Zaitsev játszik. Szóval ő és Polak nagyon hiányoztak sajnos.
Marincint én nem akarom többet ebben a csapatban látni, sajnos szerződése azonban még van.

A veteránok: JVR-t már leirtam, őt sem akarom itt látni. Köszönjük, alapszakaszban hozza a pontokat, de azt is csak azért, mert vagy egy Kessel vagy egy Marner féle zseni viszi neki a sort a másik szélen. Kibaszottul frutsztráló, mert 50-60%-on játszik és igy hoz ennyi pontot. Tökéletes példája az óriási tehetség és a lustaság ötvözetének. Nagyon szomorú, mert ha ez a srác csak Hyman munkabirásának a felével rendelkezne, Top 5 winger lenne a ligában. Egyszerüen mindene megvan hozzá: termet, sebesség, zseniális kéz. Ja, csak az a szorgalom, ugyebár... Én abban reménykedtem, hogy legalább a PO emelkedett hangulata és a látvány, hogy mindenki a seggén veszi a levegőt és kihoz magából mindent, legalább az ösztönzi kicsit. De 0, semmi, kibaszott gáz volt nézni. Ugyhogy őt még most kellene elcserélni, az ujabb nagy szerződése előtt, amig van értéke, mert csak a helyet foglalná, pénzügyileg és a csapatban is.
Kadri: Hát én kurvára büszke vagyok rá. Végig követhetjük az ő karrierjét, és kapott ő már hideget-meleget, viszont szerintem belőle egy olyan játékos kerekedett ki mára, amit sosem gondoltunk volna. Igazi vezér, aki ellen menekitenek egy Oshie-Backström-Ovechkin sort, mert úgy védekezik. A küzdeni akarása zseniális volt ebben a PO-ban, mindent kiadott magából. Ütközött, hajtott, ment. Úgy lett 30 gólos és 60+ pontos center idén, hogy legtöbbször az ellenfél legjobb sora ellen küldtük be védekezni. Szóval le a kalappal és csak igy tovább, és természetesen Babcock előtt is, mert óriási eddig mit hozott ki a srácból. Szezon végén pedig azt nyilatkozta, hogy Kadri még csak most realizálja, hogy ennél is jobb lehet ő.
Komarov, Martin, Boyle: Pacsi mindegyiknek, nagyon szépen hozták ők is a szezon végén és a PO-ban azt amire ők képesek. A Boyle csere bőven, simán megérte az a 2nd picket. Stabilizálta a 4. sort és igazi veteránt volt a fiatalok számára. Komarovot én szezon elején nagyon szidtam, de ahogy komolyodtak a meccsek és haladtunk előre a szezonban, úgy emelte ő is a játékát és kihozta magából a maximumot. Sokat jelentett PO-ban.

Kapanen: Az milyen komoly, hogy egy átlagos évben már akkor sikeresnek mondanánk a szezont, ha csak őt fedeztük volna fel. Leküldtük a szezon elején, hogy legyen vezére a Marlies-nak, ami kicsit rosszul eshetett neki, mert a fél csapat megkapta a lehetőséget a nagyoknál, és úgy érezhette neki is itt lenne a helye. De lement, és pontosan azt csinálta amit kértünk tőle. Pont/meccs AHL-ben egész szezonban. Ha nem sérül le hamarabb fel is hivjuk. Aztán feljött a szezon végén, és kurva nagy clutch volt. PO clinch tie goal, OT winner. Ha ő igy folytatja tovább, akkor nem kell sokat várni arra, hogy a nagy hármasból nagy négyes legyen. A sebessége egészen félelmetes, a liga egyik leggyorsabb játékosa, amit pedig védekezés terén mutatott, az engem baromira meglepett. Lehetett olvasni, hogy ügyes two-way játékot nyom AHL-ben, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire szervezett. Rögtön kapott is lehetőséget PK-ban. Nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy ne legyen stabil tagja a csapatnak jövőre. Rengeteg van benne is, jövőre ő lesz az egyik nagy dobásunk.

Szóval ahogyan a szezon végi komoly hajránk és a tény, hogy nagyon meg kellett küzdenünk az utolsó meccsekig a PO helyért, úgy szerintem az is maximálisan előnyünkre vált, hogy a Caps-el kezdtük a PO-t. A srácok olyan tapasztalatot szereztek ebben a 2 hónapban, amit nem lehet megfizetni, és nagyon jól fog ez jönni. Az egyik legjobb csapat ellen tanulhattunk, és megtapasztalhatták, hogy rendszerezett, jó játékkal, hajtással bárkit meg tudnak verni, ugyanakkor még rengeteget kell tanulniuk és fejlődniük ahhoz, hogy igazán jó csapat legyenek. Meg kell tanulniuk nyerni, de nagyon jó úton vannak. Le a kalappal mindenki előtt, zseniális, történelmi szezon volt ez sok szempontból, az ezt bizonyitó statisztikákat lehetne itt sorolni reggelig, de a legtöbbet már úgyis leirtuk korábban. Újra jó Leafs fannak lenni, és kibaszott jó időszak elé nézhetünk.

A szezonról ennyit, kövi hosszabb posztban a továbbiakról fogok irni meg az eddigi igazolásokról, mert azért történtek már dolgok. Mindenkinek gratulálok, aki eljutott eddig, és jövök egy sörrel annak, aki elolvasta ezt a csodálatos irást. :idiota:

ui.: kurvára nem találom tesóm laptopján a hosszú i-t és a hosszú ü-t...:D